Anna

Rólam

Philadelphia, hagyjuk a színjátékot, és találkozzunk felnőttként.

A teátrálisság nem az én műfajom, és nem játszom szerepet. Az önbizalmam a csendes fajtából való, abból, amelyik csendben marad, amikor belépek egy terembe. Abból veszed észre, ahogyan figyelek, ahogyan nevetek, és amilyen gondosan megválogatom a szavaimat.

Ha figyelemhajhász energiára vagy valami harsány fantáziára vágysz, rossz választás vagyok. De ha értékeled a finomságot, a hosszan tartott szemkontaktus vonzását és egy beszélgetést, amely lassan sodródik a bájostól az éhesig, valószínűleg megértjük egymást.

Az a férfi, akivel jól érzem magam, tud lassítani. Megérti, hogy a kapcsolatot nem lehet siettetni, és hogy a legjobb pillanatok nem zajjal kezdődnek, hanem egy igennel, amelyet senkinek sem kell hangosan kimondania. Vacsora halk hangon, egy könnyed érintés az autó felé menet, a várakozás, amely a maga ritmusában épül fel — ez az én estém.

A naptáramat szándékosan válogatósan kezelem, mert a minőséget többre tartom a mennyiségnél. Olyan társaságot választok, amely tisztelettudó, diszkrét és intelligens, amelyiknek nem kell semmit magyarázni. Ez a tempó vagy megfelel neked, vagy nem.

Ha ez megszólít, mutatkozz be rendesen. Mondd el, ki vagy, mit szeretsz, és mikor érsz rá. Innen színlelés, sietség és zaj nélkül folytatjuk.

Ezt a leírást automatikusan fordították le. Eredeti megjelenítése